Életrajz

Születés és gyermekkor

„Közép-Tibet vidékének havas földjén, Curputól

kétnapi gyors járásnyira, egyenesen nyugati

irányban. Az apa neve Ngakgi Vangcsuk

Drovegön – a Beszéd Ura, a Lények Védelmezője

–, az anya neve Árja Tara Csökjidron. A gyermek,

aki a Tűz Kutya évében született, nemes szellemi

háttérrel rendelkező család sarja, és különleges

jegyeket visel magán, kétséget kizáróan Khjence

Vangpo reinkarnációja.”

...Őszentsége XVI. Gyalva Karmapa Rangdzsung

Rigpe Dordzse II. Beru Khjence Rinpocse

felismeréséről szóló levele

A Beszéd Urának manifesztációja, Palpung Beru Khjence jelenlegi inkarnációja, azaz Drongszár Khjence Csökji Vangpo 1947. június 15-én született Közép-Tibetben, Lhászától huszonöt kilométerre dél-nyugatra, Nyethang tartományban (Atísa szent földjén).

A szülők családja a levélben említettekhez hasonlóan nemesi háttérrel rendelkezett. Az apa a Ling nemzetségből, Kham Dajab Dungrából származott. A Ling nemzetség hódítóiról ismert. (Ling Geszár, a híres király és hódító szintén e nemzetségből való.) Rinpocse édesapja korábban szerzetes volt, nagybátyja pedig magas rangú láma, Láma Tricsong Rinpocse; mindketten gelugpák voltak.

Rinpocse születése körül sok szerencsés jel mutatkozott. Egyszer édesanyja, amikor Rinpocsét még a szíve alatt hordta, a mezőn dolgozott és egy Jamántaka szobrot talált. Jamántaka Mandzsusrí haragvó aspektusa, és a bölcsesség megtestesítője. Mivel Rinpocse Mandzsusrí emanációja, ez igen kedvező jel volt. Nem sokkal Rinpocse megszületése előtt a házuknál pedig egy harangfémből öntött "jungdungot" (szvasztikát), avagy misztikus keresztet talált.

Rinpocse 1947-ben, Gampópa parinirvánájának évfordulóján, a Tűz Disznó évének hatodik hónapjában teliholdkor, hajnalban született.

Születése anyjának semmilyen nehézséget nem okozott. Néhány nappal a születése után anyja a házból kilépve egy aranylemez borítású Guru Rinpocse szobrot talált, mely azt jelezte, hogy Guru Rinpocse spirituális kapcsolatban áll Beru Khjence Vangpoval.

Rinpocse hároméves korában belépett a Drogön Csögyal Phakpa által alapított Nyethang Tasi Gang szakja kolostorba. Szertartásokat tanult és szellemi képzésben vett részt a kolostorban kilencéves koráig.

Azt mondják, a helybéliek csodálták a gyermek különleges képességeit és viselkedését. Úgy gondolták, hogy ez a gyermek különleges, és biztosan egy szent inkarnációja. Folyton csengőket és damaru formájú fémdarabokat készített és tartott a kezében. Rinpocse csendes és szorgalmas gyerek volt, mégis sok barátja akadt osztálytársai között. Hétéves korában Rinpocse már rengeteg szöveget idézett fejből. Nagyon szeretett rajzolni, különösen kolostorokat és templomokat, és képes volt órákon át vázlatokat készíteni.

1955-ben a tulkut kereső kutatócsoport elérkezett Nyethangba, és csodás körülmények között meg is találták a keresett fiút. A kutató páros a faluhoz közeli Nyethang Ratod kolostorban kapott szállást. A kolostor apátja melegen üdvözölte őket, és látogatásuk célja felől érdeklődött. Elmondták, hogy Őszentsége Gyalva Karmapa küldte őket Beru Khjence Rinpocse reinkarnációjának felkutatására. Elmondták továbbá azt is, hogy a kutatás még tíz nap után sem járt eredménnyel a megadott helyen. Az apát kérte, hogy éjszakára adják oda neki Őszentsége levelét, és álmában talán többet megtud majd. A következő reggel elmondta, hogy az álma szerint már megtalálták a reinkarnációt. Hatalmas arany sziklát látott Nyethang Dzsemanang falu alatt, melynek arany fénysugarai beragyogták az eget...

Találkozás Őszentségével a XVI. Gyalva Karmapával Curpuban

"A Bódhiszattva teljesen tiszta és hibátlan, szakadatlanul és teljes szívéből a lények javáért tevékenykedik.”

......Őszentsége a XVI. Gyalva Karmapa Rangdzsung Rigpe Dordzse

1956-ban Rinpocse családjával együtt ellátogatott Curpu kolostorába. Őszentsége a XVI. Gyalva Karmapa és Curpu szerzetesei meleg fogadtatásban részesítették, valamint elvégezték a második trónraemelési szertartást is.

Drakpa Namgyal kérésére Őszentsége Karmapa összeállított egy hosszú élet imát Rinpocse számára, valamint átadott neki egy sárga brokátra írt felhatalmazó levelet, melyben felruházta őt mindazokkal a jogokkal, melyekkel a kagyü vonal magasrangú rinpocséje, avagy a Kagyü Gyalva Jabsze rendelkezik.

Költözés az új székhelyre, Nangcsenbe

"Ha cselekedeteink erényesek és kifogástalanok,

Hogy magunkat segítsük, és mások kedvéért,

Ne felejtsük el a gondolatot,

Hogy éntelenek vagyunk, akár a délibábok.”

........… Sántidéva.

Rinpocse Nangcsenbe tartó útján, Lhászában találkozott a néhai Rimé mesterrel, Dzongszár Khjence Csökji Lodrövel, aki Fehér Tára hosszú élet meghatalmazásban részesítette. Találkozott továbbá Őszentsége Szakja Trizin Rinpocsével, akitől megkapta a Szakják Thangyal Cevang hosszú élet gyakorlatának meghatalmazásait és áldásait. Emellett felruházta őt mindazokkal a jogokkal, melyek a Ngor Khencsent megilletik (magas szakja láma tisztség).

Hosszú útja során Rinpocse beavatásokat adott. Már egészen fiatalon jártas volt a Phova gyakorlatban.

Új, kelet-tibeti székhelyén a vidék népessége és hatalmas Rimé (Kagyü, Szakja és Gelug kolostorok lámáiból és szerzeteseiből álló) szangha várta Rinpocsét, és ünnepélyes, szertartásos fogadtatásban részesítették, mely több napon át tartott. Rinpocse elfoglalta helyét a trónon, s ettől kezdve teljesen új élet várt rá és családjára. Rinpocse folytatta tanulmányait - a Kamcang Kagyü hagyomány szellemi képzésében vett részt Láma Dodhe és Láma Szangye irányításával.

Menekülés Tibetből

"A bódhiszattvákat, akik a mindent felülmúló bölcsességet gyakorolják,

sok gyötrelem éri majd - sőt, nagyon sok gyötrelem - mivel a múlt cselekedetei, melyek

a jövőben hoznának szenvedést, már jelen életükben beérnek."

......Gyémántvágó Szútra

1958-ban a politikai kapcsolat Kínával egyre aggasztóbbá vált. Emiatt, valamint mivel a fiatal Rinpocse számára fontos volt, hogy találkozhasson Őszentsége a 16. Gyalva Karmapával és elzarándokoljon szülőhelyére, a Drongszár testvérek engedélyért folyamodtak a Kínai Kormányhoz, hogy útra kelhessenek. Így Rinpocse családjával, szerzeteseivel és a Drongszár fivérekkel egy látszólag hivatalos zarándokútra indult, valójában azonban a Tibetből való menekülésre készült.

Végül nagy, több mint száz fős, tizenöt családból álló csapat indult útnak. A tizennyolc hónapos utazás során, a nyugtalan időszak ellenére Rinpocse mindvégig folytatta dharma tanulmányait, s megtartotta a rendszeres elvonulásokat, szertartásokat. Az út során sok nehéz döntést kellett meghozniuk. A hosszabb, de elhagyatottabb utat választották Nepál felé. A csoport télen érkezett el a Nam-Co-tó melletti Rama Do-barlanghoz, ahol három hónapot töltöttek. Rinpocse nagy sokaságnak adott Phova beavatásokat. A kemény, zord körülmények ellenére a tulku szünet nélkül tanított és segítette a helyi lakosságot.

Az egész csoport nap mint nap a tizenkét éves tulku vezetésére bízta életét. Reggelenként Rinpocse jóslás segítségével döntötte el, hogy melyik irányba induljanak, és hogyan kerüljék el a veszélyt. Bármikor kínai csapatokkal, repülőkkel vagy orvlövészekkel találkozhattak volna. Az út során egyik reggel nagy ködbe burkolózott a hegy, melyen haladtak. Egy repülő hangját hallották, mely  egy másik, a szomszédos hegygerincen haladó menekülő csoportot készült lebombázni. Később megtudták, hogy a másik csoportból sokan meghaltak a támadás során. Hála azonban a köd és a hó védelmének, Rinpocse és csoportja sértetlen maradt. Az utazók mélyen bíztak Rinpocsében. A jóslás mellett reggelenként Tara pudzsát, esténként Mahakala pudzsát tartott.

Útjuk következő állomása Cocsen Mendong volt, ahova négy hónapnyi vándorlás után értek el. Nehéz terepen kellett haladniuk, sok állattal, és sokszor a helyes irányt is elvesztették. A védelmezők segítségére azonban mindig számíthattak. A Mendong-kolostorban Rinpocse száz szerzetesnek adott Amitájusz beavatást. Nepálig tartó hátralévő útjuk a Gangdise-hegységen keresztül vezetett. Az erőpróbáló szakaszon sikeresen túlélték az éhezést, a betegségeket.

Őszentsége Karmapa tanácsára Rinpocse mindvégig viselte lámaöltözetét - és sok más menekülő lámával ellentétben - útja során ahol csak lehetett, tanításokat adott.

Végül 18 hónapnyi fáradságos út után, 1959 augusztusában elérkeztek a nepáli határhoz.

Megérkezés Nepálba

Rinpocse és követői nagyon boldogok voltak, hogy végre megérkeztek Nepálba.  Lo Musztáng tartományban  pihentek meg egy időre. Innen Kathmanduba, Bodhanathra vezetett útjuk. Nehézségekkel és megpróbáltatásokkal azonban még itt is találkoztak, hiszen teljesen más volt a klíma, és addig ismeretlen betegségekkel kellett megküzdeniük. Ebben az időszakban többen is eltávoztak közülük. Maga Rinpocse is megbetegedett, azonban Őszentsége Karmapa áldásának köszönhetően hamar felépült. Úgy döntöttek, visszatérnek északra.

Cerogban eltávozott közülük Drakpa Namgyal is. Több hónapig időztek itt, s közben Rinpocse sok új ismeretséget kötött. Meghívták őt Manangba, egy Milarepa-barlang felkutatására. Rinpocse látomása segítségével a kutató expedíció sikerrel járt. Rinpocse a manangi Kagyü kolostornak ajánlotta fel a barlangot.

Lo Mustangba visszatérve találkoztak Dzongszár Khenpo Csimével, a nagy tudóssal, aki tanítványa volt Dzongszár Khjence Csökji Lodrönek. Khenpo Csime elvállalta Rinpocse tanítását.

Első napok Indiában: Rinpocse tanulmányai

Indiában útjuk első fő állomása 1961-ben Co Pema volt. A szerzetesi közösség négy évig tartózkodott ezen a szent helyen. Rinpocse számos tanítást kapott ekkor mestereitől, Khenpo Csimétől, Őszentsége a XVI. Gyalva Karmapától, Őszentsége Dilgo Khjence Rinpocsétől, Őszentsége Szakja Trizintől és Kjabdzse Kalu Rinpocsétől.

1965-ben Rinpocse és közössége a közép-indiai Mainpaton telepedett le. Az indiai kormány segítségével és Őszentsége a Dalai Láma valamint Őszentsége Karmapa közbenjárásával létrehozták a 2. számú Nangcsen menekülttábort. Eközben Rinpocse folytatta tanulmányait és maga is számos tanítást adott át tanítványainak.

1968-ban Kjabdzse Kalu Rinpocse tanácsára megkezdte Mainpaton három éves és három hónapos elvonulását. Ezalatt maga Kalu Rinpocse is számos útmutatásban részesítette. 1972-ben nehézségek nélkül fejezte be az elvonulást. Ezután Bodhgájára zarándokolt, ahol találkozott a néhai nagy rimé mesterrel és tudóssal, Khunu Rinpocse Tendzin Gyalcennel és Mahamudra tanításokat kapott tőle.

1976-ban Rinpocse édesanyja is eltávozott. A különlegesen szerény és tiszta szívű asszony életében több, mint 1,7 milliárdszor recitálta az Om Mani Peme Hung mantrát. Rinpocse és szerzetesei 49 napos pudzsát tartottak érte.

1983-ban Kjabdzse Kalu Rinpocse a Rincsen Terzöd, azaz a "Drága Kincs" meghatalmazását adta át sok lámának és gyakorlónak. A tanításokon Beru Khjence Rinpocse is részt vett. 1986-tól 1989-ig Kalu Rinpocse átadta Rinpocsének a sangpa kagyü hagyomány minden tanítását és beavatását. Rinpocse további tanításokat kapott a négy iskola vonaltartóitól, Őszentsége a Dalai Lámától, Őszentsége Penor Rinpocsétől, Őszentsége Szakja Trizintől, Őszentsége Dilgo Khjence Rinpocsétől és Őszentsége a XVI. Gyalva Karmapától.

Beru Khjence Rinpocse és Őszentsége a XVI. Gyalva Karmapa

1973-ban Rinpocse Rumtekbe látogatott, és Őszentségétől titkos és átfogó Mahamudra tanításokban részesülhetett. 1979-ben Őszentsége egy üzenetet adott át Rinpocsének előző inkarnációjától, az Első Palpung Beru Khjencétől, majd ezt követően Mahakála titkos tanításait adta át neki, s bevezette őt a tudat természetébe, közvetlenül tudati úton.

1974-ben a Gyalva Jabsze, vagyis Őszentsége a XVI. Gyalva Karmapa, Kunzig Samarpa Rinpocse, Tai Szitupa Rinpocse, Dzsamgön Kongtrul Rinpocse, Gosri Gyalcab Rinpocse, Beru Khjence Rinpocse és sok más rinpocse, khenpó, láma és szerzetes látogatott el a butáni Bumtang Tasi Csölingbe. A látogatás során XVI. Gyalva Karmapa építtetett egy kolostort, és irányításával valamennyi Rinpocse, khenpó, láma és szerzetes itt töltötte nyári elvonulását.

1976-ban Őszentsége „Kagyü Ngagzod Csenmo” meghatalmazást ad ott a KarNying Sedrupling-kolostorban, a nepáli Boudhában. A „Kagyü Ngadzod Csenmo” a Marpa Locáva hagyományvonal tantrakincseinek egyik gyűjteménye, melyet a Nagy Dzsamgön Kongtrul szerkesztett, s ami egyben egyike az ő öt kincsének. Ezen a meghatalmazáson sok láma vett részt, pl. Kunzig Samarpa Rinpocse, Dzsamgön Kongtrul Rinpocse, Gosri Gyalcab Rinpocse, Kjabdzse Orgyen Tulku Rinpocse, Dzongszár Khjence Rinpocse, sok tulku, khenpó, láma és szerzetes valamennyi iskolából, valamint világi gyakorlók.

1980-ban Őszentsége XVI. Gyalva Karmapa kíséretével - Dzsamgön Kongtrul Rinpocsével, valamint lámákkal és szerzetesekkel - Kalkuttába érkezett tengerentúli útjáról. Eredetileg három naposra tervezett programjukat Őszentsége öt napra hosszabbította meg. „Most együtt tölthetünk öt boldog napot.” – mondta. Ennek oka ma már nyilvánvaló: tanácsokkal kívánta ellátni őket a jövőjükkel kapcsolatban, továbbá néhány közeli tanítványával, mint pl. Beru Khjence Rinpocse és Namkhe Dordzse, ez volt utolsó találkozása. Őszentsége ekkor azt jövendölte, hogy ha további tíz évig maradhatna, lehetővé válna, hogy a buddhizmus az egész világon elterjedjen. Ám Őszentsége úgy látta, gyengülő egészsége miatt ez már nem valósulhat meg.

Más alkalommal egy indiai tenyérjós jött Őszentségéhez. Megnézte Beru Khjence Rinpocse tenyerét és Rinpocse életét fenyegető veszélyeket jósolt arra az évre. Őszentsége meghallotta ezt, és azt mondta Rinpocsének, ne aggódjon, a tenyérjós hazudott. Később viszont így szólt: „Dzsamgön Kongtrul Rinpocsének és Beru Khjence Rinpocsének a jövőben nagyon elővigyázatosnak kell lennie a közlekedési eszközökkel.” Majd adott mindegyiküknek egy piros védőzsinórt és azt ajánlotta, bárhova is mennek, mindig viseljék. Rumtekben pedig egy gyöngyszemet adott mindegyik Rinpocsének a XV. Karmapa Khakhjab Dordzse olvasójából, aki egész életében a Mahákála mantrát recitálta. Később, amikor 1992 áprilisában Dzsamgön Kongtrul Rinpocse eltávozott egy autóbaleset során, azt mondják, a védőereklyéje nem volt nála. Elfelejtette felvenni indulás előtt. Kísérő szolgálójának zsebében találták meg később, aki a baleset egyetlen túlélője volt. 1995-ben Beru Khjence Rinpocsének hasonló balesete volt Tibetben. Kelet-Tibet felé utazott a Nyencsen Tangla hegységen keresztül, Tibet északi részén. A sofőr, aki nagyon fáradt volt, egy pillanatra elaludt és elvesztette uralmát az autó felett, amely eközben gyorsan száguldott. A jármű kétszer átpördült, mielőtt egy sziklának ütközött, és teljesen összetört. Szerencsés módon azonban minden utasa egy karcolás nélkül túlélte a balesetet. Ez a csoda azoknak a védelmező ereklyéknek köszönhető, melyeket Rinpocse Karmapától kapott, és amelyeket mindig viselt.
1981 augusztusában Őszentsége levelet küldött Rinpocsének. Úgy két hónappal ezután Őszentsége súlyos beteg lett és az Egyesült Államokba, Chicagóba utazott gyógykezelésre. Sajnos, az érző lények csökkenő érdemei miatt és a tanítványok szerencsétlenségére, Őszentsége a parinirvánába távozott. Teste a „Thukdam” állapotában, azaz a parinirvána utáni meditációs helyzetben maradt három napig.

....folytatás szerkesztés alatt